A szexuális orientáltság
mítoszának leleplezése

Ha Ön nem svéd, vagy nem Svédországban él, a honlap hátteréről bővebbet itt tudhat meg.

Bízom benne, hogy a honlapon publikált információk nyíltsága Önt megszólítja, de nem bánt meg senkit — ez utóbbi nem célunk. A gyermekeink és unokáink iránt érzett aggodalom késztet az általam megismert igazság közzétételére.

FIGYELEM!

A honlap NEM gyermekeknek készült. Az itt közre adott anyag egy része az elsőszámú svédországi homoszexuális szervezet, az adófizetők pénzéből egyébként bőkezűen támogatott RFSL (Svéd szövetség a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transzvesztita jogokért) hivatalos honlapjáról származik. Az anyag nagyon erkölcstelen, mégis az alábbi okokból közreadjuk:

1. Jó példája ez annak, hogy mit kell nekünk, svédeknek elszenvednünk, és mit kell adópénzünkből támogatnunk. Intő példaként szolgál arra, hogy mi lehet a vége, amikor egy nemzet zöld utat ad a vad homoszexualitásnak.

2. Azt az életstílust kívánja bemutatni, amelytől a gondos szülőknek minden erőfeszítéssel meg kellene óvniuk csemetéiket.

3. A figyelmes egészségügyi szakember számára jól érzékelteti, miért van már a látóhatáron a következő szexuális úton terjedő járvány. Látni fogja, hogy a homoszexuálisok több mint kétharmada által gyakorolt különféle anális aktusoknak messzemenő közegészségügyi implikációi vannak.

Ne felejtse el, hogy honlapján és szóróanyagiban az RFSL által annyira szembetűnően és szégyentelenül reklámozott züllött életstílus a közoktatásunk tantervének is része már. Meglátja, virágzik a szenny és az ocsmányság. Minden kétséget kizáróan az RFSL anyaga a legtöbb ember számára gusztustalan és visszataszító. A köztünk élő gyermekek körében viszont — akik közül már sokan így is nemi identitás problémákkal küzdenek —, az iskolából hazatérve és az RFSL honlapra rátévedve az ott talált anyag pornográfia.

Azonban, ha el kívánja kerülni az RFSL vonatkozó referenciáit, a bőséges figyelmeztetés miatt ezt könnyen megteheti.

Minapi hírek:

A múlt nyári stockholmi Pride Festival egyik programja az ország politikai pártjainak képviselőinek részvételével megtartott fórumbeszélgetés volt. Az egyik — az RFSL számára különösen érdekes, de a svéd közvélemény szempontjából igencsak közömbös — téma az volt, hogy vajon az óvodában és az általános iskolában a kisfiúk viseljenek-e szoknyát. Nem véletlen, hogy egy egyébként pártképviselők vitája szempontjából ilyen ostoba téma az RFSL szívéhez oly közel áll. A homoszexuálisok jól tudják, hogy szexuális orientáltságuk általában gyermekkori nemi zavarral kezdődött. Az ilyen program alsós évfolyamokon való bemutatásával pedig a védtelen kisfiúk maguk is majd egyszer homoszexuálissá válhatnak, hogy így tovább növeljék a homoszexuális lobbi erejét, vagyonát, befolyását. Az efféle nemi identitászavarról (a homoszexualitás leggyakoribb okáról) bőven talál további olvasnivalót alább, a „2.sz. mítosz” címszó alatt.

Bevezetés

Ron Linden a nevem. Skåne-ből, Svédország legdélibb tartományából származó svéd állampolgár vagyok. Gothenburgban (Svédország), a Chalmers Egyetemen szereztem mérnökdiplomát, utána pedig Kaliforniában végeztem kutatásokat, és itt, Davisben a Kaliforniai Egyetemen szereztem meg PhD doktori fokozatomat 1982-ben. Az elmúlt néhány évben azonban kutatási szakterületem messze esett a mérnökségtől. A viselkedéstudományt kutatom, azon belül is a homoszexualitás területét és gyökereit. Igencsak meglepett, amit megtudtam. Ellentétben áll a közhiedelmekkel, és gyakran a manapság hangoztatott „politikailag korrektséggel” is ellentétes. Teljesen átformálta hozzáállásomat: a téma iránt közömbös személyből homofóbbá váltam (lásd jegyzetet alább), aki nagyon félti gyermekeink jövőjét a homoszexuális lobbi tevékenységének kétségbeejtő hatásától. Ezért kötelességemnek érzem kutatásaim eredményének közzétételét, különösen szülők és nagyszülők számára. Pontosabban három közhiedelemben élő mítoszt kell lelepleznem. Morális szempontból helytelen lenne visszatartani ezeket az információkat — ezzel szülőket, nagyszülőket fosztanék meg olyan fontos ismeretektől, melyek birtokában gyermekeik, unokáik későbbi homoszexuálissá válását előzhetik meg. Az apák szerepe különösen fontos fiaik maszkulin természetének megerősítésében, ezzel megelőzhetik bennük a pubertáskori homoszexuális elhajlást. Minden, amit közzéteszek, kizárólag kutatásra, tudományos tanulmányokra és jelentésekre épül. A utolsó (6. számú) oldalsáv-hivatkozás anyagát kivéve az anyag nem vallási vagy erkölcsi érvekre alapoz. Főként a férfiak közötti homoszexualitást vizsgáltam, mert ennek eredete és fejlődése jól nyomon követhető dokumentumokban. A nők közötti leszbikusság fejlődéséről nincs ilyen mértékű ismeretünk. Tehát, ez a honlap szülők és nagyszülők részére készült, nem pedig olyanok számára, akik már homoszexuális életvitelt gyakorolnak.

Ismét hangsúlyozzuk: ha Ön már homoszexuális orientáltságú, ez a honlap nem Önnek szól.

Jegyzet:

Két fajta homofób (homoszexualitástól félő személy) létezik. Az egyik fajta az, aki fél a homoszexualitás médiában teret nyert népszerűsége gyermekeinkre gyakorolt hatásától. Sok ilyen homofób személy él országunkban.

A másik fajta homofób az, aki veszélyeztetve érzi magát a homomaffia/homoszexuális lobbi miatt. Többféle ilyen fenyegetettség létezhet. Vannak, akik a homomaffia fizikai fenyegetésétől féltik családjukat — erre több példát is fogunk látni. Mások nem erőszakos természetű fenyegetettségtől tartanak. Egyházi szolgálattevőknek például olyan félelmei lehetnek, hogy ha nem nyitják meg tagságukat és lelkészi gárdájukat a homoszexuálisok előtt, az állami támogatást megvonják tőlük — amint azt szintén látni fogjuk. Az üzletemberek körében az okozhat félelmet, hogy a homomaffia megfélemlítő magatartása miatt elveszthetik ügyfeleiket. Vagy gyakorlatilag bárki tarthat attól karrierje során, hogy homofób bélyeget nyom rá a homoszexuális lobbi vagy a média.

Az első fajta homofóbok általában a homofóbia második fajtájában is érintettek, hiszen attól is félnek, hogy ha véleményüknek nyilvánosan hangot adnának, zaklatással szembesülnének. (Homofilnek nevezzük azokat az embereket, akik nem sorolhatók a homofóbia első csoportjába. Ők nem tartoznak a második csoportba sem, mert őket sohasem fenyegeti a homomaffia.) Akik mindkét fajta homofób táborba beletartoznak — ezek száma sokkal kisebb —, gyermekeink jövőjét és véleményüknek hangot adva saját szakmai, üzleti előmenetelüket és személyes biztonságukat is féltik a homoszexuális retorika hatásaitól. Létezik persze átmenet a homofób és a homofil attitűd között.

Nem gyermekek számára!

Az itt közzétett anyag nem gyermekeknek való olvasmány. A megismert alapelveket a gyermekek körében alkalmaznia kellene, de maga az információ kizárólag szülőknek szól.Az anyag három csoportba lett rendezve.

1. Milyen szexuális orientáltság kívánatos gyermeke számára? A homoszexuális életmóddal és az azzal együtt járó aktusokkal kapcsolatos helytálló ismeretek nélkül Ön nem tud megfelelően dönteni arról, hogy gyermekének szexuális orientáltságát melyik irányba ösztönözze (homo- vagy heteroszexuális).

2. Fejlődésének korai szakaszában hogyan alapozhatja meg gyermeke pubertáskorban kibontakozó szexuális orientáltságát?

3. Homoszexuálisnak vagy heteroszexuálisnak születünk? Vajon a gének döntik el?

TARTALOMJEGYZÉK

A bevezetés és a három rész (három mítosz) az alábbi alrészekre oszlik (ide kattintva az aktuális részre/alrészre ugorhat):

Bevezetés

Refernciák
Ingyenes irodalom
Svédországi körút

1. számú mítosz: A heteroszexuális és a homoszexuális életmód egyaránt teljes és kívánatos.
1. Átlagos várható élettartam
2. Illegális kábítószerek használata
3. Öngyilkosság gyakorisága
4. A pedofília gyakorisága
5. Szexuális úton terjedő betegségek (STD)
6. Partneri hűtlenség
7. Társadalmi és vallási elfogadottság
8. A szex abnormális hangsúlyozása
9. Végbélpanaszok

2. számú mítosz: Nem lehetünk hatással gyermekünk pubertáskorban választott szexuális orientáltságára.
1. Az átfogó kutatás meggyőző eredményeit a homoszexuális lobbi felülírja
2. Bieber és munkatársai kutatási beszámolója (4. REF)
3. A levonható következtetések
4. Szégyenparádé
5. Bővebben az apa szerepéről
6. A szülők közös szerepe
7. Az amerikai homoszexuális lobbi támadásai az ellenkező nézeteket vallók ellen
8. A svéd homoszexuális lobbi támadásai az ellenkező nézeteket vallók ellen

3. számú mítosz: A szexuális orientáltság örökletes. „A gének határozzák meg.”
1. A kutatási eredményeket a homoszexuális lobbi torzítja/kozmetikázza
2. Kallman
3. Bailey–Pillard (1991)
4. Bailey–Dunne–Martin (2000)
5. Még egy áltanulmány (Hamer, Hu, Magnusson, Hu és Pattatucci)
6. Bearman–Bruckner (2001)
7. Simon LeVay (1991)
8. Születés előtti hormonális hipotézisek
9. Irányzatok az újabb homoszexuális „kutatásban”

Bevezetés

REFERENCIÁK:

Három fajta referenciára fogok hivatkozni a honlapon.

1. típus: A főszöveg kordában tartása végett a háttéranyag egy részét a bal oldalsávon található hivatkozásokon keresztül lehet elérni. Amikor a szövegben aláhúzott számot lát (pl.: No 1), a témáról további információt talál közvetlenül a hivatkozásra vagy a bal oldalsávon ugyanarra a számra kattintva.

2. típus: Több könyvet is felhasználtam a honlap forrásanyagaként.

Ezekre a könyvekre a „REF.” (nagybetűs) hivatkozás mutat, ahol a hivatkozott anyag sorszáma után az oldalszám szerepel, ahol az adott könyvben az információ megtalálható. Ezekben a könyvekben általában számos további referencia található.

3. típus: A számomra különösen fontos forrásanyagra „ref.” (kisbetűs) és egy azt követő szám megjelöléssel hivatkozom. Ugyanezt a jelölést használom internetes honlapokra történő hivatkozás esetében is. Néhány ilyen hivatkozott honlap — különösen az RFSL honlapja — általában visszavonja az anyagot, miután az általuk publikált szörnyű anyagok miatt kényes helyzetbe kerülnek. Így nem tudhatom, hogy egy adott internetes hivatkozás az olvasás idején meglenne-e még, és ezért egy korábbi változatot örökítettem meg az Olvasó számára. Ezek az anyagok 2007 márciusában még fent voltak az Interneten. Az ilyen 3. típusú referenciák hivatkozásai közvetlenül a szóban forgó oldalra visznek a referenciaszámra való kattintás után. Az összes referencia felsorolásához („No”, „REF” és „ref”) az oldalsáv legalsó hivatkozására kattintson.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

Ingyenes irodalom

Ha Ön 16 éves kor alatti gyermekkel/unokával rendelkező szülő/nagyszülő, kiadványaink egy részéhez ingyen hozzájuthat. Ehhez kattintson a lap tetején található vízszintes menü utolsó hivatkozására („Kapcsolat és ingyenes irodalom”).

Az így elérhető anyagok angol nyelvűek. Ami nem rendelhető meg ingyenesen, megvásárolható például az Amazon honlapján (www.amazon.com).

Kapcsolat

Levélben is írhat nekem:

Ron Linden

Kungsgatan 12

211 49 Malmö

Svédország

Vissza a Tartalomjegyzékhez

Svédországi körút

Sok svéd városba szeretnénk eljutni, ahová a térítésmentesen rendelkezésre álló anyagokat is elvisszük. A lap tetején, a „Körút” menüben találja az útitervünket. A helyi sajtóban hirdetést adunk fel, mielőtt egy-egy városba ellátogatunk. Előfordul azonban, hogy a helyi újság nem publikálja ezt a hirdetést. Nem is csoda, hiszen olyan információkat osztunk meg, amiket az RFSL és szimpatizánsai el szeretnének rejteni a szülők/nagyszülők elől.

Frissített információ: A körútnak 2005-ben véget vetettünk; a svédországi homomaffia folyamatos fenyegetése miatt nem tudjuk folytatni. A körútról bővebb információt a „Homomaffia” menüben talál.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

Kezdjük akkor az első mítosszal.

1. számú mítosz: A heteroszexuális és a homoszexuális életmód egyformán kívánatos

Miért kell áttekintenünk az elterjedt homoszexuális gyakorlatot?

„After the Ball: How America Will Conquer Its Fear of Gays in the ‘90s” (A bál után: hogyan fogja Amerika legyőzni a homoszexuálisoktól való félelmét a 90-es években) c. könyvében (New York: Penguin, 1989) — ami a homoszexuális ügy de facto bibliája lett — így ír a két marketing zseni, Kirk és Madsen (146.):

„Ha nagyon más vagy, az emberek pedig mindezért utálnak, a következőt kell tenned: először is legyél hasonló, amennyire csak lehet, és ezzel tedd be a lábad az ajtón; kizárólag csak ekkor —, amikor végül már az egy pici másságodat elfogadták — tudod a többi sajátosságodat egyesével magad után vonszolni. Az éket mindig a hegyes végén verjük a földbe. Ahogy a szólás mondja: a kisujját nyújtja, de az egész karja kell.”

Így folytatják (155.):

„Ez alatt azt értjük, hogy az átlagos amerikai érzelmeket, elmét és akaratot a médián keresztül adagolt propaganda formájába töltött, jól megtervezett pszichológiai támadással átalakítjuk. A mifajtánkkal szembeni előítélet mechanizmusát aláaknázzuk — a bennünket Amerika szemében megutáltató folyamatokat felhasználva utálatukat szívélyes üdvözletté alakítjuk — akár tetszik ez nekik, akár nem.”

És Kirk és Madsen továbbmegy (155–156.):

„A nagy Átváltoztatásban a természetes sztereotip-tanulás folyamatait utánozzuk, ami ezekkel a hatásokkal jár: vesszük a bigottak normál emberek iránt táplált jóérzéseit, és a 'homokos' bélyeghez rendeljük azokat, hogy így az említett bélyeg és sztereotípia iránti rosszérzéseit gyengítsük vagy akár teljesen felcseréljük…Míg a Préselés célja az, hogy a bigottnak megmutassuk milyen érzés, amikor saját társasága elutasítja a homokosokkal kapcsolatos előítéletei miatt, addig az Átváltoztatás célját akkor éri el, ha a bigott saját társasága szeme láttára jó kapcsolatot ápol homoszexuálisokkal. Ismételten, nagyon nehéz egy átlagszemélynek —, aki természete és neveltetése alapján majdnem változtathatatlanul úgy érez és azt lát, ahogy és amit rokonlelkű társai — egy megfelelően előkészített hirdetésre nem beidegződött reflexszel reagálni.”

Az említett hirdetések igazságtartalmáról Kirk és Madsen öntelten így nyilatkozik (154.):

„Teljesen mindegy, hogy a hirdetések hazudnak. Számunka mindegy, mert etikus, jó céllal használjuk azokat, hogy a velejükig legalább annyira hazug, de sokkal gonoszabb negatív sztereotípiákat ellensúlyozzuk.”

Nos, itt Svédországban már nem csak a kisujj, de az egész kar is odavan. Mindent összevetve itt a hazugságokat mi, átverhető svédek már benyeltük. Itt az RFSL már „az összes sajátosságát egyesével magával hozta”. Akkor lesz Önnek (szülőként) igazi motivációja, hogy gyermekét az ilyen életmódtól megóvja, ha ezekkel megismerkedik. Igazán csak akkor keresi és találja meg az ember a gyermeke homoszexuálissá fejlődését meggátolni alkalmas eszközöket, ha rájön, hogy „a hirdetések hazudnak”.

Akkor most hasonlítsuk össze a két életmódot. Először azonban le kell szögeznem, hogy — az RFSL és támogatói által közzétett minden hazug hirdetés ellenére — a homoszexuálisok és heteroszexuálisok értéke egyenlő. Minden ember értéke egyenlő. Ebben mindannyiunknak egyet kell értenie. Ugyanakkor viszont, ha arra keressük a választ, hogy a társadalom és az egyén szempontjából melyik szexuális orientáltság kívánatos, a vélemények már eltérnek. Az egyik tábor véleménye szerint a tabuk nélküli, a szex bármely formáját szabadon élvező homoszexuális életmód a kívánatosabb. A másik tábor viszont — mind az egyén, mind pedig a társadalom szempontjából — a heteroszexuális életmódot részesíti előnyben.

Hasonlítsuk tehát össze a két életmódot, hogy Ön szülőként saját maga dönthessen, melyiket szeretné gyermekének, és ennek megfelelően tudjon cselekedni. Mivel most azt vizsgáljuk, hogy szülőként mit tart Ön kívánatosnak, csak azt tárgyaljuk, hogy mi a legjobb Önnek és gyermekének, nem foglalkozunk a társadalomra gyakorolt hatással (pl. a szexuális úton terjedő betegségek egészségügyi ellátásának költségei, a kábítószerezés társadalmi költségei, hogyan csökkentek le a kutatás–fejlesztési források más egészségügyi területeken az AIDS-kutatásra való összpontosítás miatt stb.). A két életvitel összevetésének eredménye:

Számos kategória hat egymásra. Például: a kábítószerezés, az öngyilkosság és a szexuális úton terjedő betegségek mind befolyásolják az átlagos várható élettartamot. Az öngyilkosság gyakorisága bizonyos társadalmi és egyházi környezetben (ahol kevéssé fogadják el a homoszexuális életmódot) nagyobb lehet a már gyakorló homoszexuálisok körében, amit a homoszexuálisok sokkal kisebb aránya egyenlít ki. Más szavakkal: Az efféle közegben az öngyilkosságok abszolút száma valószínűleg kisebb. Ha valaki homoszexuálissá válik, nagyobb a valószínűsége, hogy öngyilkosságot fog elkövetni. Ne felejtsük el, hogy statisztikai átlagokról beszélünk. Vagyis egy adott kimenetel valószínűségéről. Például vannak homoszexuális férfiak, akiknek nincs szexuális úton terjedő betegsége, míg bizonyos heteroszexuális férfiaknak több is.

A férfi homoszexuális életvitel gyökérproblémáját — erkölcsi és hűségkérdéseken kívül — az anális szex különböző formáiban kell keresnünk. Az RFSL hivatalos honlapján elérhető „Anal Manual” („Análkézikönyv” — ref. 13) bizonysága szerint életvitelükben ez központi helyet foglal el. A homoszexuális férfiak mintegy kétharmada érintett az anális közösülés különféle formáiban. Ebből a gyakorlatból számos betegség, problémás következmény származik. Az emberiség következő járványa itt áll a küszöbön.

Most vegyük tüzetesebben is szemügyre ezt a kilenc kategóriát.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

1. Átlagos várható élettartam

A heteroszexuális férfiakra vonatkozó adat (75 év) tulajdonképpen az USA férfiakra vonatkozó adata. A homoszexuális férfiakra — valószínűleg a férfiak homoszexuális státuszba való besorolásának történelmi problémája miatt — nem találtam közvetlen statisztikai mutatószámot. Találtam viszont két különálló forrást, melyek szerint a homoszexuális férfiak élettartama húsz évvel rövidebb: ref.1 (Psychological Reports (2005; 96:693–697.) és ref.2 (1997; International Journal of Epidemiology 1997; Vol. 26, 657–61.) mindkettőre hivatkozik a ref.3 (Yet Another Study Confirms Gay Life Expectancy 20 Years Shorter).

Vissza a Tartalomjegyzékhez

2. Illegális kábítószerek használata

Elegendő ellátogatni az RFSL honlapjára, és máris láthatjuk, hogy a homoszexuálisok körében milyen gyakori az illegális kábítószerek használata. Országunkban leginkább az RFSL-t tartják a homoszexuálisokat reprezentatívan képviselő szervezetnek. Ők kapnak bőkezű állami támogatást az adófizetők pénzéből, hogy honlapjukat és egyéb toborzó programjaikat fenntarthassák. Nézzük meg a honlapjukat itt: ref.4. Láthatja, hogy a honlapon megtalálható a leggyakoribb illegális kábítószerek listája, használati útmutatóval együtt. Vegyük például az Ecstasy-t (csak megjegyzem, hogy a neve a honlapon helytelenül van leírva), ami a homoszexuális társadalmi körökben igen közkedvelt szer. Ezt ajánlják használatához: „Gyakran igyon vizet, de ne többet óránként fél liternél.” Ehhez hasonlóan javaslatot tesznek az amfetamin, kokain, metamfetamin, LSD stb. használatára is. Számos más svéd honlapot is végignéztem — olyan szervezetek honlapját, mint pl. az Autó–motorosok Országos Szervezete, Svéd Társaság az Állatok Elleni Erőszak Megelőzésére —, de egyetlen egy sem tanította tagjait az illegális kábítószerek használatára. Így egyértelműen felvetődik a kérdés: „miért van ilyen erős kapcsolat az illegális drogok és a homoszexuális életvitel között?”

A válasz megtalálható az RFSL honlapján. Hadd valljam be, erősen gondolkodtam rajta, hogy megemlítsem-e ezt az anyagot. A legtöbb normális ember számára nagyon visszataszító. Ugyanakkor viszont, mindez az RFSL honlapjáról származik, és szemléletesen indokolja, miért is olyan elterjedt az illegális kábítószerek használata. Tehát az idézett RFSL-honlapon (ref.5) ez található:

„Seggnyalás — rimming

A kezdő részvevő számára a nyelv és a segglyuk találkozása misztikus, fájdalmas vagy akár visszataszító is lehet. A tapasztalt partnernek ugyanakkor maga a földi mennyország. A rimminget végzők egyik kedvenc pozitúrája az, amikor egyikük a másik arcára ül, és így a pofákat széttolja. Ezáltal a másik fél bárhova befér a nyelvével.”

Más szavakkal: „az újaknak visszataszító, de a tapasztaltaknak földi mennyország.” Ez a tény —, azaz hogy az újaknak mindez visszataszító — magyarázza, hogy miért olyan hasznos az illegális kábítószer alkalmazása eme gyakorlat előmozdításában. Ugyanez vonatkozik sok egyéb homoszexuális gyakorlatra is (például az ún. öklözésre /fisting/ stb.). Közismert dolog, hogy a tapasztaltabb korosabb férfiak előszeretettel vezetik be fiatal társaikat különféle „titokzatos” szexuális praktikákba. Mint például amikor a Legfelsőbb Bíróságunk egyik bírája, Leif Thorsson egy fiatal húszéves fiútól homoszexuális élvezeteket vásárolt Stockholmban (No 1). Ezt a jelenséget később vesszük majd szemügyre. Az RFSL honlapját olvasva Ön is meglátja, hogy a homoszexuális praktikák egyre csak szaporodnak. A tegnap ósdi romlottsága ma már nem nyújt elegendő kielégülést.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

3. Öngyilkosság gyakorisága

Tudjuk, hogy az öngyilkossági arány százezer lakosra vetítve évente 17,6 (férfiak körében 4–5-ször magasabb, mint a nők között). Érthető, hogy nincsenek megbízható statisztikák a homoszexuálisok öngyilkossági arányára vonatkozóan. Sokan az éppen kialakulófélben lévő homoszexualitásukkal küzdő fiatalok közül lesznek öngyilkosok, mert — tragikus módon — nem kaptak lehetőséget, támogatást férfi mivoltuk kifejlesztéséhez. Nehéz tehát megállapítani az ilyen tinédzserek öngyilkosságának valódi okát. Végeztek azonban kutatásokat a sikertelen öngyilkossági kísérletek körében, mivel az illetők életben maradtak, és a kiváltó okok így megállapíthatók voltak (ref.6; ”Az öngyilkosság kockázata és a szexuális orientáltság közötti kapcsolat — egy népesség körében végzett kutatás eredménye”). Az összes tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az öngyilkossági kísérletek sokkal nagyobb arányban fordulnak elő homoszexuális férfiak és serdülő fiúk között.A homoszexuális öngyilkosságokat okozó érzelmi traumák között említhetjük többek között:

1). Mire egy „elő-homoszexuális” fiú pubertás korba lép, fiú társaitól gyakran már igen sok elutasítást kap. Fejlődése éveiben gyakran érezte, mintha más lenne, mint a többiek. Ez már eleve érzelmi traumát okozott neki. Egy másik férfi (vagy több férfi) sürgős segítségére szorul, hogy férfiúi mivoltában megerősödjék. Ehelyett azonban gyakran az RFSL propaganda anyagával találkozik, ami egyre mélyebbre belevezeti a homoszexuális életmódba.

2). Ha ekkor „előjön” mint homoszexuális (felfedi homoszexuális mivoltát), további gyötrelmeket és elutasítást kell kiállnia sokaktól. Lehet, hogy még saját családja tagjai is elutasítják. Sajnos, még sok gyülekezeti tag sem tud megfelelő segítséget nyújtani. De a legtöbb homoszexuális férfi még teljes elfogadottság esetén sem boldog, mert mélyen legbelül érzi, hogy valami természetellenesen félresiklott benne.

3). Amikor így továbbhalad homoszexuális életvitelében, rájön, hogy soha nem lel igazi beteljesedést, érzelmi megelégedést a dolog természetellenessége miatt. És ami tegnap jó volt, az ma már nem elég jó, ezért általában egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenségben, és még kevesebb megelégedést érez.

A homoszexuális propaganda tévesen állítja, hogy az őszinte, teljes elfogadás kevesebb öngyilkossághoz vezet. Megeshet, hogy az előfordulás gyakorisága valamelyest csökken, de sokkal több fiú válik így homoszexuálissá. A szülők azt fogják hinni, hogy ez teljesen normális és természetes, és nem teszik meg a megelőzésére, amit egyébként megtehetnének. És mindamellett, hogy a gyakoriság egy kicsit csökken, az a tény, hogy sokkal többen választják a homoszexuális életmódot egyben azt is jelenti, hogy az öngyilkosságok abszolút száma nőni fog.

Ebben a kontextusban kívánom kicsit mélyebben tárgyalni a homoszexuálisok felé tanúsítandó helyes hozzáállást, mégpedig a heteroszexuálisokra való odafigyelés és a feléjük irányuló szeretet által. Az ezen a honlapon keresztül honfitársaimtól kapott emailek közül az egyik (valószínűleg keresztyén írótól) így szól: „Hát nem probléma (keresztyén szempontból), hogy pont azok a legesélyesebbek a homoszexuálissá válásra, akik szerencsétlen neveltetésük miatt egyébként is a legtöbbet szenvedtek (t.i. az apa hiánya miatt)? Nagyon nehéz kérdés, hogy hogyan lehet jól keresztyén szeretetet, odafigyelést tanúsítani egy homoszexuális személy felé.”

Egyértelmű, hogy mire gondol az író. Amikor egy serdülő fiatalemberben (vagy fiatal nőben) az elő-homoszexualitás jelei mutatkoznak, és tudjuk (vagy okunk van azt hinni), hogy ez a nem megfelelő neveltetésében gyökeredzik, nem szabad megkönnyítenünk a homoszexuális életmódra való áttérését. Két dolgot vet fel az író: a) a mi hozzáállásunk, és b) az egész ügy korrektsége.

a) A mi hozzáállásunk

Szerintem a válasz sokban függ attól, hogy valaki azt vallja-e, hogy a homoszexualitás örökletes (a génekben van kódolva), és mint ilyen semmi sem tehető ellene. Azok a (nyugati társadalmakban valószínűleg többséget képviselő) tömegek, akik bedőltek ennek a — homoszexuális lobbi által ennyire hatékonyan népszerűsített — téves információnak, azt hiszik, hogy a homoszexuális életmód támogatásával szeretetüket és törődésüket fejezik ki. Más a reakciónk, akik nem fogadjuk el, hogy a homoszexualitás örökletes és ne lehetne semmit tenni ellene. Nagyot változik az ember hozzáállása, ha rájön, hogy a homoszexualitás megelőzhető, sőt „meg is javítható”, ha már kialakult. Többé már nem sajnálatot fejez ki az ember a sajnálatosan homoszexuális életmódot folytató személy felé, hanem valódi erőteljes könyörületességet, hogy a kisfiúkban és kislányokban megelőzze kialakulását, vagy, hogy — ha már kialakult — segítsen az érintetteknek eme hátrányos életmód csapdáiból megszabadulni.

Jól szemlélteti ezt a gondolatot Chuck Colson „The Good Life” c. könyvében „Randy” megindító története. A Prison Fellowship szervezet engedélyével lefordítottuk svédre a szóban forgó fejezetet („Morality and the Natural Order”), és kérésre szívesen megküldjük. A megrendelésről bővebb felvilágosítást az „Ingyenes irodalom” oldalmenüben talál. Javasoljuk, hogy ha Ön ért angolul, szerezze be a könyvet (Chuck Colson: The Good Life — a szerző a sikeres Prison Fellowship alapító elnöke).

Az egész mondanivalója ez: Elhiszi-e Ön, hogy a homoszexualitás először is megelőzhető, másodsorban pedig „megjavítható”, ha már kialakult? Éppen azért írtam meg a 2. és 3. sz. mítoszról szóló fejezetet, hogy ön jobban átláthassa, miért is előzhető meg. És hogy miért olyan fontos a homoszexuális lobbi számára, hogy ezeket az információkat Ön elől elrejtse.

b) Az egész ügy korrektsége

Nem fair, hogy míg néhány fiú megfelelő neveltetést kap, mert az apja vagy valaki közeli férfirokon gondoskodik férfiúi mivolta megerősítéséről, addig mások életében az ilyen példakép tragikus módon hiányzik. Vannak, akiket gyermekkorban molesztálnak, ami őket egész életükre elkísérő szörnyű sebeket ejt bennük. A törődő szülőket — főként az apákat — arra kellene ennek a tragikus helyzetnek ösztönöznie, hogy egy-egy szerencsétlenül járt fiút a „szárnyuk alá” vegyenek, és megadják a számukra nélkülözhetetlen férfias érzelmi támogatást. Ehhez azonban először azt kell elhinni, hogy az ilyen segítség igenis számít. Igenis megelőzheti, hogy egy gyermek homoszexuálissá váljon. Országunk egyik legnagyobb tragédiája az, amikor azt gondolván, hogy egy gyermek a homoszexuális orientáltságra genetikailag kódolva van, a szülőket nem érdekli a helyzet, és nem próbálják azt megelőzni. Változtatnunk kell ezen, hogy ellensúlyozzuk az RFSL-hez hasonló csoportok által terjesztett gonosz félreinformálást. Fel akarják tölteni soraikat, és naponta toborozzák a legsebezhetőbbeket: a fiataljainkat. Nagyon jól tudják, hogy gyakran a sikeresen soraikba vont serdülővel számos szimpatizánst szereznek az illető családjából és baráti köréből. A számok pedig politikai hatalmat, elért célt jelentenek.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

4. A pedofília gyakorisága

A legtöbb ember legbelül tudja, hogy a pedofília gyakorisága nagyobb a homoszexuális férfiak körében, mint a heteroszexuálisok között. A pedofília abszolút előfordulása természetesen magasabb a heteroszexuális férfiaknál — esetükben lányokkal. A gyakoriság azonban sokkal nagyobb a homoszexuális férfiak körében; mértéke legalább háromszoros, de talán akár tízszeres is. Mivel a pedofíliát a törvény tiltja, bűncselekmény esetén nagyon nehéz eldönteni, hogy az elkövető homoszexuális vagy heteroszexuális volt-e. Ha az elkövető homoszexuális, nagy esély van rá, hogy valódi szexuális orientáltságát elrejtse. Meg kell néznünk, milyen fajta pedofília a szóban forgó eset, majd a logikát hívhatjuk segítségül. Gyermekeket majdnem kizárólag férfiak molesztálnak. Úgy tűnik, hogy a nők nem szenvednek annyira ebben a devianciában. Amikor mégis nők molesztálnak — mert azért ez is előfordul —, a médiát jobban érdekli a bűncselekmény rejtélyes részletei, mint a nemi erőszak szörnyűsége.

Amikor egy férfi kisfiút molesztál, a cselekmény természeténél fogva homoszexuális, akár homoszexuálisként azonosítják az elkövetőt, akár nem. Gondoljunk csak a fiúkat molesztáló katolikus papokra. Magától értetődik, hogy habár a pap soha nem vallaná be, hogy ő homoszexuális, mégis olyannak kell az ilyesmit elkövetnie, akinek homoszexuális hajlamai vannak. Ugyanezen érvelés mentén a kislányok molesztálása szinte kizárólag heteroszexuális pedofília.

Ebből tehát következik, hogy a fiúk és a lányok molesztálásának aránya némi betekintést nyújt a színfalak mögé. Ha van valami, amit a média aránytalanul elhanyagol, az a férfiak által fiúkon elkövetett molesztálás a lányok molesztálásának ellenében. Meg kell itt jegyeznünk, hogy vannak biszexuális molesztálók is, akik előszeretettel molesztálnak mind fiúkat, mind lányokat. A statisztikák azt mutatják, hogy a fiúk molesztálása nem messze marad el a lányok molesztálásától, noha a teljes lakosság körében 25–50-szer több heteroszexuális férfi van, mint homoszexuális.

Még a „politikailag korrekt” liberális Los Angeles Times napilapnak is el kellett ezt ismernie. A lap 1985. augusztus 25–26-án egy az Egyesült Államokszerte 2628 felnőtt lakos körében elvégzett felmérésről számol be. A nők 27 százaléka, a férfiak 16 százaléka állította, hogy gyermekkorban molesztálták. Azaz csak mintegy 1,7-szerese (=27/16) a lányok száma a fiúkénak. Ebből következik, hogy mivel 25/1,7=14,7 és 50/1,7=29,4, annak valószínűsége, hogy homoszexuális férfiak pedofillá válnak 14,7-szeres és 29,4-szeres szorzó közé esik a heteroszexuális férfiak bázisához viszonyítva. Az ilyen felületes analízis a fent említett feltételezésen alapul, miszerint minden molesztáló személy férfi lehetett. A Los Angeles Times tanulmánya szerint viszont a lányok 7 százalékát és a fiúk 7 százalékát is nők molesztálták. Tehát a férfi molesztálók aránya a feltételezett 100 százalék helyett 93 százalék volt. Ezzel a kiigazítással a kutatásuk azt mutatta, hogy minden tíz vizsgált molesztálásból négyet homoszexuális követett el. Tehát ha a 40 százalékot elosztjuk a 2–4 százalék homoszexuális népességgel, azt az eredményt kapjuk, hogy 10 (=40/4) és 20 (=40/2) közötti szorzó mutatható ki a homoszexuális pedofilok előfordulási valószínűsége és a heteroszexuális pedofilok előfordulási valószínűsége között. Ez összevethető a fenti megközelítő számokkal (14,7-szeres és 29,4-szeres szorzó közötti valószínűség). Ide kattintva (1.sz. mítosz-1) megtekintheti többek között ezt a tanulmányt is.

Egy dolgot meg kell jegyeznünk. A korábbi tanulmányok statisztikái olyan adatokon alapulnak, melyek még a homoszexuális életmód pozitív médiavisszhangja miatt a homoszexuálisok számában bekövetkezett robbanás előtt keletkeztek. A homoszexuálisok aránya a teljes lakosság körében manapság valószínűleg messze felülmúlja a történelmi 2–4 százalékot. Ezért, ha például ez az arány ma a történelmi kétszerese, azaz 4 és 8 százalék közé esik, ugyanazzal az adatbázissal számolva a végeredmény szorzói a felére csökkennek, azaz a 10–20-szoros helyett a pedofília előfordulási valószínűsége homoszexuális férfiak körében 5–10-szeres. Ez azonban csak egy „mesterséges” kalkuláció, hiszen ahogy a homoszexuálisok aránya a teljes lakosság körében növekszik, úgy növekszik vele együtt a homoszexuálisok által elkövetett pedofil esetek aránya is. Ezért a homoszexuális férfiak esetében mindig is körülbelül 10–20-szor nagyobb a valószínűsége a pedofíliának, mint a heteroszexuális férfiak között.

Kiolvasható a számokból, hogy persze a legtöbb homoszexuális nem pedofil. Ezért a nem pedofil homoszexuálisok számára érthető módon gyakran igen felkavaró egy ilyen magas pedofil gyakorisággal rendelkező csoport tagjának lenni. Ugyanez a helyzet az Észak-Amerikai Férfi–Fiú Szerelem Egyesületével (NAMBLA — North American Man-Boy Love Association), amit sok nem pedofil homoszexuális szégyell. Mindezekkel együtt, hanyatló társadalmunkban a pedofília lassan de biztosan egyre nagyobb elfogadottságot élvez. Nem kell már sok idő, és a NAMBLA már nem fog szégyenfoltnak számítani.

Nézzünk meg néhány példát, majd utána bemutatom saját statisztikai elemzésemet egy nagy és igen érdekes adatbázis alapján.

4:1. Az RFSL honlapján csodálatukat fejezik ki az idősebb férfiak fiatal fiúkkal létesített szexuális kapcsolata iránt. Így írnak: „Az ókori Görögországban az idősebb férfiak és a fiatal fiúk közötti szerelem nagyra tartott dolog volt.” Bővebb információért kattintson ide (No 2).

4:2. Nem titok, hogy hírhedt gyermekprostitúciójával Thaiföld igen kedvelt úti cél a homoszexuális férfiak körében. Ezen a homoszexuális férfiaknak szóló információs oldalon (ref.8) arról olvashatunk, hogy miért is olyan népszerű ez az ország. Részlet az oldalról:

„A homoszexuális közegről.

Homoszexuális társadalmunkban szeretnénk látogatását a lehető legfelhőtlenebbé tenni. Sok vendég ismeri a phuketi homoszexuális életet, de hadd osszunk meg néhány gondolatot az új felfedezőkkel.

Ne felejtse el, hogy azok a thai férfiak, akikkel a bárokban találkozhat, dolgozó emberek, akiknek az Ön boldogsága és elégedettsége a bevételi forrása. Ha egy bárban leáll beszélgetni egy férfivel, vegyen neki egy italt, adjon neki borravalót, vagy mindkettőt.

Mint mindenütt, itt is sokféle (thai) férfivel találkozhat: férfias férfiakkal, nőies férfiakkal, férfias fiúkkal, nőies fiúkkal és transzvesztita fiúkkal. Azon se lepődjék meg, hogy a homoszexuális turistákat kísérő thai férfiak egy része heteroszexuális… (megjegyzés: „thai férfinek” nevezik őket akkor is, ha még csak fiúk).

A patongi bárokban talál kabarét, gogo-fiúkat, szexi showműsort, éttermet, és majdnem mindegyikben vannak thai férfiak, akik elmennek a vendéggel. Ha tetszik önnek egy thai férfi, tudakolja meg a kapitányon vagy a tulajdonoson keresztül, hogy beszél-e angolul. A thai férfival vagy a bár tulajdonosával mindig legjobb lényegre törőnek lenni. Tudja meg, mit szeret és mit nem a thai férfi. Azt is tisztázza, hogy az egész éjszakát, vagy csak rövidebb időt fog önnel tölteni. Ha ezekről nem győződik meg előre, esetleg csalódás érheti. A bárban a thai férfi elvitele pénzbe kerül, amiből nem lehet alkudni. Magának a thai férfinek fizetett összeg esetleg változhat. Az illetőt igénybe lehet venni csak szexre, egész éjszakára, vagy esetleg kísérőként az egész itt-tartózkodás időtartamára. Ne felejtse el azonban, hogy neki is van magánélete, a mindennapi életre is időt kell szánnia. A fizetés történhet a kaland végén, de ésszerűbb a fizetést az események előre haladtával rendezni…

A thai férfiaknak — csakúgy, mint az egyéb férfiaknak is — más és más szándéka lehet az önnel való találkozás során.Azért keresik a kapcsolatot, hogy szerelmet, a szex élvezetét, megélhetést és e három kombinációit megtalálják.

Mi nyugati homoszexuálisok ahhoz szoktunk hozzá, hogy szexpartnert csak a szex élvezetéért keresünk, de arra nem nagyon vagyunk felkészülve, hogy ez pénzfizetéssel is járhat. Itt ez a valóság. És attól függetlenül, hogy ön mindebben részt kíván-e venni vagy sem, valószínűleg egyszerűbbé teszi az itteni homoszexuális közösségben eltöltött idejét, ha még megérkezés előtt tisztában van mindezzel.

Reméljük, hogy nagyon kellemesen telik majd az itt töltött idő, és gondolataink segítenek majd, hogy még jobban érezhesse magát.”

Ehhez még az is hozzátartozik, hogy miután cunami sújtotta Thaiföldet, a homoszexuális közösségnek el kellett napolnia egy nagyszabású homoszexuális fesztivált Phuketen, aminek sok homoszexuális nagyon nem örült. Ezt az RFSL honlapon is szomorúan közreadták.

4:3. Hollandia és Belgium közismerten egyre lejjebb szállítja nagykorúság határát (jelenleg 12 éves kor). Ezért nem volt meglepő, hogy Bo Svensson — A Svéd Legfelsőbb Bíróság elnöke és a szexkereskedelem egyik nyilvánvaló védelmezője — ötleteit úgy tűnik a belga bírói rendszerből meríti. Egy interjúban beszélt erről, amikor a legfelsőbb bíróságbeli társát, Leif Thorssont vette védelmébe, aki Stockholmban egy fiatal fiúnak szexuális szolgáltatásért fizetett. (No 1).

4:4. Nemrégen a The Journal of Homosexuality c. folyóirat különkiadást szentelt „A pedofil vita” témának. A kiadó, John DeCecco, a „pedofília-kutatást” támogató, és így a pedofíliát a társadalommal nagyobb mértékben elfogadtatni kívánó „Paedika: The Journal of Paedophilia” c. holland folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja. Ebből a különkiadásból kiderül, hogy a homoszexuális társadalomnak egy befolyásos és egyre növekvő hányada nem takargatja és nem is ítéli el a pedofíliát (REF.1 63.).

A homoszexuális lobbi szereti kihangsúlyozni, hogy több a heteroszexuális pedofil, mint a homoszexuális. Ez természetesen így van, ha az efféle bűncselekmények összességét vesszük alapul. A könnyedén rászedhető közvélemény pedig ennyiben hagyja a dolgot. Ha azonban a pedofília arányát (gyakoriságát) nézzük, sokkal több homoszexuális pedofilt találunk; a különbség körülbelül tízszeres!

Amint már fent említettük, a tanulmányokban található jelentős eltérések oka az adatbázis hiányosságaiban keresendő. Vannak, akik emiatt helytelenül az egész témát — azaz a homoszexuális férfiak körében jelentősen megnövekedett pedofilarányt — hiteltelennek tartják. Viszont minden tanulmány ugyanazt az egyértelmű tendenciát tükrözi.

Biztos, ami biztos alapon néhány tanulmány a tízszeres alatti szorzóval számol. Ezek közül az egyik (REF.1 64–65. és ref.9) azt állapítja meg, hogy a heteroszexuális férfiak száma 36-szorosa a homoszexuálisokénak. A heteroszexuális molesztálások száma viszont „csak” 11-szerese a homoszexuális molesztálások számának. Így körülbelül háromszor nagyobb a valószínűsége (=36/11), hogy egy homoszexuális férfi pedofillá váljon. 1988-ban, a „Psychiatric Journal of the University of Ottawa” c. folyóiratban megjelent egy másik tanulmány is Bradford, Bloomberg és Bourget tollából (ref. 10). Megállapításuk szerint a homoszexuális férfiak által elkövetett pedofil esetek száma 19 és 33 százalék között van az összes ismert pedofil esetek számához viszonyítva. Ha a férfiak 3 százaléka homoszexuális, a homoszexuális férfiak körében a pedofília 6-szoros (=19/3) és 11-szeres (=33/3) érték között mozog a heteroszexuális férfiakhoz képest.

Fontos megjegyezni, hogy 1973 óta, amikor az APA (Amerikai Pszichiátriai Társaság) a homoszexualitást meglepetésszerűen normális viselkedésnek nyilvánította (lásd a 2.sz. mítosz 1. alfejezetét alább), a homoszexuálisok elárasztották a pszichológia és pszichiátria tudományterületét saját propagandájukkal. Ezért feltételezhető, hogy a későbbre datálódó tanulmányok (különös tekintettel azokra, melyek szerzői maguk is homoszexuálisok) erősen elfogultak, és gyakran hiányzik belőlük az intellektuális őszinteség a homoszexualitást érintő „kutatás” területén. Lásd a példákat alább, a 3.sz. mítosznál. Ebből következik, hogy a pedofília témakörében napjainkban született tanulmányokat körültekintéssel kell kezelni.

A REF.2 121–140. oldalán több mint egy tucat olyan megbízható tanulmány és jelentés van felsorolva, ami a homoszexuális férfiak közötti pedofília kimutathatóan magasabb gyakoriságát hangsúlyozza.Ezt a hivatkozást is javaslom: [ref.38] (Jelentés: a pedofília gyakoribb a ’homokosok’ körében — a kutatás rávilágít a homoszexuális kultúra 'árnyoldalára'). Az Egyesült Államok Igazságügyi Hivatala (Bureau of Justice) 2000-ben kiadta egy átfogó adatbázis (1991 és 1996 között 12 szövetségi államból gyűjtött adatok) részletes elemzését (ref.11 és ref.12), ami 10:1 arányt állapít meg a homoszexuális és heteroszexuális férfiak közötti pedofília gyakoriságára (Nr 3).

Vissza a Tartalomjegyzékhez

5. Szexuális úton terjedő betegségek (STD)

Az 1981-es New York-i majd San Franciscó-i „homoszexuális fürdőklubokban” történő felbukkanása óta eltelt több mint kettő és fél évtizedben a HIV fertőzés került a figyelem középpontjába. A fertőzés gyors kezdeti elterjedésének fő oka a homoszexuális férfiak közötti felettébb veszélyes, önpusztító praktikák voltak.

Akkoriban a kór a GRID nevet kapta („homoszexualitáshoz kötődő immun-rendellenesség” angol rövidítése). A homoszexuális közösség viszont — mivel hirtelen nagyon nagy befolyásra tett szert — el tudta érni, hogy a nevet AIDS-re változtassák (szerzett immunhiányos tünetegyüttes). Ma már mindenki ismeri az egész világra kiterjedő tragikus HIV/AIDS járványt.

Sok más szexuális úton terjedő betegség is van a HIV/GRID/AIDS mellett. Vannak ezek között HPV-k (humán papilloma vírusok); ez körülbelül 70 különböző vírustípus gyűjtőneve. Egy San Franciscó-i homoszexuális és biszexuális egyének körében végzett tanulmány kimutatta, hogy a HPV-előfordulás a HIV-pozitív férfiak között szinte 100 százalékos, a HIV-negatív homoszexuális és biszexuális férfiak között pedig 60 százalékos. Számos más szexuális úton terjedő betegség is (gonorrhoea, szifilisz, Kaposi-szarkóma stb.) sokkal gyakoribb a homoszexuális férfiak között. A hepatitis B is gyakoribb.

Két fő oka van ennek a homoszexuális férfiak esetében tapasztalható magas aránynak:

5:1. A homoszexuális férfiak között az anális közösülés gyakorisága nagyon magas. Az egyik jelentés szerint (ref.13: A nem biztonságos szex és a rektális gonorrhoea előfordulásának növekedése olyan férfiak körében, akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot (MSM), San Francisco, Kalifornia, 1994–1997; Mortality and Morbidity Weekly Report, Centers for Disease Control and Prevention, 1999. január 29., 45.) 1994 és 1997 között az anális szex részaránya 57,6-ról 61,2 százalékra nőtt a homoszexuális férfiak (MSM) körében. Elegendő, ha valaki megtekinti az RFSL honlapján jól látható helyen közzétett „Anális kézikönyv” kiadványt (ref.14), és rájön, hogy a homoszexuális férfiak között mennyire elterjedt gyakorlatról van szó.

Az anális közösülés pedig sokkal nagyobb arányban közvetíti a szexuális úton terjedő betegségeket, mint a hüvelyi közösülés. A New England Journal of Medicine orvosi szaklap közzétett egy tanulmányt, amelyben megállapítják, hogy „a HIV fertőzés valószínűsége a védekezés nélküli anális behatolás során 0,008 és 0,032 között van, azaz alkalmanként az 1 a 125-ből és az 1 a 31-ből értékek között” (REF.2 71–72.). Összehasonlításul ugyanennek a valószínűsége a védekezés nélküli hüvelyi közösülés estén „csak” 0,0005 és 0,0015 közé esik, azaz 1 a 2000-ből és 1 a 666-ból értékek közé. Ebből következik, hogy az anális közösülés kockázati tényezője 5–64-szerese a hüvelyi közösülés kockázati tényezőjének.

Azonban a fertőzés nem csak vérrel vagy nyálkával történhet. „Az anális élvezet és az egészség — útmutató férfiak és nők részére” c. kiadványban (Jack Morin: Anal Pleasure and Health: A Guide for Men and Women, San Francisco, Down There Press, 1998; 220.) ezt találjuk: „A szexuális aktus során gyakran előfordulhat, hogy kis mennyiségű ürülék kerül a partner szájába. Ennek a leggyakoribb útja az orális–anális érintkezés.”

5:2. A homoszexuális férfiak közötti partnerek magas száma. Ismét az RFSL honlapra utalunk, ahol beláthatjuk, hogy valóban ez az igazság, és megláthatjuk, hogy milyen kockázatot mernek bevállalni a homoszexuálisok a védekezés nélküli szex során (ref.15). Ezt írja ott valaki: „Szeretjük egymást, és HIV-negatív az eredményünk. Egymást óvszer nélkül, másokat óvszerrel keféljük. Az ilyen előre megbeszélt biztonság akkor működik, ha mindkettőnk két egymás utáni HIV-tesztje negatív, a tesztek között három hónap telt el, és csak biztonságos szex volt közben. Az ellenanyag három hónapon belül alakul ki. Azután afelől is meg kell egyeznünk, hogy milyen szabályokat veszünk figyelembe, ha valamelyikünk harmadik személlyel találkozik. Helyes dolog, ha ilyenkor mindig óvszerrel kefélsz, és azonnal megmondod a partnerednek, hogy védekezés nélkül szexeltél.”

Vissza a Tartalomjegyzékhez

6. Partneri hűtlenség.

Egy homoszexuális férfinak élete során átlagosan 50 partnere van, míg heteroszexuális férfiak esetében ugyanez a szám 4 (REF.1; 54.). Ismét hangsúlyozzuk, hogy az efféle átlagok nem zárják ki, hogy léteznek olyan homoszexuális férfiak, akik egy egész életen át hűek partnerükhöz (azonban ha van is, nagyon ritka), ahogy azt sem, hogy a heteroszexuális férfiak is élhetnek szabad szerelemben. Az elmúlt 12 hónapban a homoszexuális férfiak átlagos partnerszáma 8 volt, míg a heteroszexuális férfiak esetében 1,2. Az elmúlt 12 hónapra vetítve a homoszexuális férfiak (MSM) közötti anális közösülés aránya 65 százalék volt, a heteroszexuális férfiak (MSW) között pedig 9,5 százalék.

A szexuális úton terjedő betegségek sokkal magasabb kockázatán (lásd fent) túl a párkapcsolataikban tapasztalható nagyarányú hűtlenség miatt egy-egy kapcsolat megszakítása gyakran — legalább az egyik fél számára — további érzelmi traumát okoz. Ugyanakkor természetesen az örökbefogadott gyermekek is érzelmi traumán mennek át. A pedofília sokkal magasabb kockázata mellett meg kell említenünk, hogy mindez már országunkban is realitássá vált a parlamentünk ("Riksdag") által elfogadott szégyenteljes törvény miatt, ami feljogosítja a homoszexuális partnereket, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe. (Lásd: „Szégyenparádé” lent a 4.2 alatt).

Vissza a Tartalomjegyzékhez

7. Társadalmi és egyházi elfogadottság

Noha egyre kisebb létszámban, de vannak még svédek, akik nem tartják a homoszexuális életmódot ugyanolyan elfogadhatónak. Ennek két oka van:

7:1. Vannak olyan svédek, akik nehezményezik a tényt, miszerint a homoszexuális társadalom (átlagban) sokkal nagyobb mértékben terheli meg az egészségügyi, társadalmi és pénzügyi forrásokat. Az AIDS, a szexuális úton terjedő betegségek, a kábítószer-függőség stb. más szociális szolgáltatások és kutatási programok elől szívja el a rendelkezésre álló forrásokat.

7:2. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben hatalmas változás ment végbe a társadalom hozzáállásában, még mindig vannak olyanok Svédországban, akik homoszexualitásról alkotott véleményét máig vallási meggyőződésük határozza meg. Nézzük meg a társadalmunkban jelenlévő három legnagyobb vallást.

ISZLÁM

A muzulmán hit — ami Svédországban valószínűleg már a legnagyobb vallás (legalábbis a vallási meggyőződés kinyilvánítása terén) — tiltja a homoszexualitást:

(Korán 4:16)

És ha közületek férfiak közül követnek el ketten paráznaságot, akkor büntessétek meg őket!

(Korán 27:55)

Érzéki vágyatokban nők helyett valóban férfiakkal adjátok össze magatokat? Bizony, tudatlan nép vagytok ti!

JUDEO-KERESZTYÉNSÉG

Mindkét világvallás hagyománya elítéli a homoszexualitást. Emellett meg kell említenünk, hogy a legtöbb keresztyén (a katolikusokat kivéve) változtatott álláspontján, és napjainkban már elfogadja a homoszexualitást. A következő hivatkozásra kattintva megtudhatja, hogyan következett be mindez az elmúlt három évtizedben (Nr. 6; Response to the Onslaught of Homosexuality from Religious Groups). A nagyobb elfogadás ellenére eredeti alapértékeiket és történelmi vallási dokumentumaikat tekintve mindhárom svédországi fő vallás elítéli a homoszexualitást. Ezért ha gyermeke homoszexuális lesz, nehezebben tud majd a lakosság egy részével azonosulni.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

8. A szex abnormális hangsúlyozása.

A homoszexuális személy életében általában sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a szex. Akármilyen is egy serdülő fiatal szexuális beállítottsága, általában megnő a szex iránti érdeklődése, amikor aktív nemi életet kezd élni. Amíg viszont ez a hangsúly a heteroszexuális személyben a házasságkötéssel és családalapítással kezd eltolódni, a homoszexuális egyén életében természetellenesen erőteljessé válik. Még nemigen fordult elő, hogy egy heteroszexuális szervezet szexuális irányultságát egy stockholmi „Hetero Felvonulás” keretében a Királyi palota előtt, egy kamion platóján közösülést utánzó mozdulatokkal ünnepelje. A heteroszexuális ember életét sok egyéb teendő és feladat is kitölti.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

9. Végbélpanaszok.

Még ha a vírusok és baktériumok átvitelének kockázatát csökkentendő óvszert használnak is (lásd fent), az anális közösülés akkor is sérülést okoz, főként annak a személynek, akibe belehatolnak. A végbél záróizma csupán akkora tágulásra lett teremtve, amekkorát a bélmozgás igényel. A pénisz okozta nyomás súlyosan megsebezheti. Még ennél is rosszabb az elterjedt „öklözés” gyakorlata, amit az RFSL honlapján található „Anális kézikönyv” bemutat (ref.5).

„Fausztolás

A fausztolás (ökölbaszás) egy olyan fejlett szex-technika, ahol az egész kézfejet bedugod a seggbe. A fausztoláshoz és a fausztolás alanyának lenni igen nagy jártasságra, higgadtságra, felelősségtudatra és tudatosságra van szükség. Gyakorlás és bizalom kérdése. Egy másik férfi seggébe dugni a kezed kiváltság. Aki engedi, bebizonyítja, hogy bízik benned, neked pedig tiszteletben kell tartanod a sebezhetőségét.

A jó öklöző teljes figyelmével a partnere felé fordul, olvas a reakcióiból. Az alany elsődleges feladata, hogy ellazuljon, és inkább magával ragadja a dolog, mintsem hogy erővel akarja megnyitni a rektális csatornát. Azt ajánljuk, hogy mindenképpen kérj fel valakit tanárodnak, aki jártas a fausztolásban, ha kezdő vagy. Néhány javaslat:

* Előkészületként csinálj beöntést.

* A sérülések elkerülése végett vágd le a körmeidet. Vegyél le minden karkötőt, gyűrűt stb.

* Használj gumikesztyűt

* Mindig válts kesztyűt, ha a partnered változik

* Használj bőven — lehetőleg szilikon alapú — síkosítót

* Ha víz alapú síkosítót használsz, legyen kéznél egy pohár víz, amibe bemárthatod az ujjadat

* Fausztolás után kerüld a rimminget

* Először nyalj és bassz. Azután fausztolj.”

(Az RFSL honlapról idézett szöveg vége.)

Ezért az anális közösülés még akkor is sérüléssel járhat — főként annak, akibe behatolnak —, amikor a vírusos és bakteriális fertőzés kockázatának csökkentése érdekében a felek óvszert használnak. Gyakran széklet inkontinenciához vagy végbélrákhoz vezet. A végbélnyílást körülvevő hártya szinte mindig megsérül. Még ha nem is történik nagyobb baj, kisebb (néha mikroszkopikus) repedések keletkeznek a végbélhártyán, ami elősegíti a baktériumok vérkeringésbe jutását. Ebből következik, hogy a hűséges homoszexuális partnereknek kisebb az esélye az AIDS-fertőzésre, de (viszonylagos hűségükből és bizalmukból adódóan) az efféle tevékenységek gyakorlásakor nagyon sebezhetővé válnak más fertőzések számára.

Nem ritkán egyéb súlyos — néha halálos — fertőzés áldozatai, amit a véráramba kerülő ürülék okoz. Ilyen lehet a hepatitis B, valamint egy sor más ritka fertőzés, mint például a shigellosis és a gardia lamblia; ezeket együtt ma már GBS-nek, azaz homoszexuális bélszindrómának nevezik. [REF.2; 80–82.]. Egy cikk [F.N. Judson, "Sexually Transmitted Viral Hepatitis and Enteric Pathogens", Urology Clinics of North America 11,. No.1 (February 1984), 177–185.] ezt a következőképpen foglalja össze:

„Szexuális partnereik nagy száma és szexuális tevékenységük — például a rimming és a fausztolás — sokfélesége miatt a homoszexuális férfiak kockázata különösen magas a Hepatitis B, a Giardia lamblia és az Entamoeba histolytica baktériumok okozta fertőzések, a Campylobacteriosis és a Neisseria gonorrhoeae végbélfertőzések, a Chlamydia trachomatis, a Treponema palladium, az egyszerű sömör vírus és a HPV (humán papilloma vírusok) megszerzésére”.

Az életmódok hátterének összehasonlításával ön szülőként, nagyszülőként önálló döntést tud hozni, hogy melyiket részesíti előnyben gyermeke, unokája életében (különösen ha fiú). Elsősorban azzal kapcsolatban, hogy meddig megy el, ha meg kívánja előzni gyermeke, unokája homoszexuálissá válását. A következő fejezetben (2.sz. mítosz) azt vesszük szemügyre, mit tehet Ön annak érdekében, hogy gyermekére (igen fiatal életkorában) hatással legyen, hogy serdülő korában szexuális orientáltsága az ön által előnyben részesített legyen.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

2. számú mítosz: nem lehet befolyásolni egy gyermek jövőbeni szexuális orientáltságát.

Az alábbi expozéban arról lesz szó, hogy mit tehetünk – és mit kell elkerülnünk — annak érdekében, hogy gyermekünk, unokánk serdülőként a heteroszexuális életmódot válassza. Ha Ön a homoszexuális életmódot részesíti előnyben (támogatja például, hogy homoszexuális partnerek örökbe fogadhassanak gyermekeket), akkor az itt leírtak ellenkezőjét kell tennie.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

1. A homoszexuális lobbi felülírja a meggyőző kutatási eredményeket.

Először is hadd említsünk néhány szót arról, hogy mit jelent Svédországban a „politikai korrektség” napjainkban. Az alábbi megállapításokat országunkban széles körben homofóbnak („a homoszexuális orientáltságról negatív nézeteket valló”) tartják. Noha ez a kifejezés szitkozódásként született, mégis meghonosodott. Ellentettje a homofilnak („„a homoszexuális orientáltságról pozitív nézeteket valló”). Svédországban manapság sokkal több a homofil, mint a homofób ember. Ez pont az ellenkezője, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Ez az elmúlt három évtizedben szüntelenül dübörgő RFSL- és SVT-propagandagépezetnek az eredménye. Ha Ön nem svéd, akkor tudnia kell, hogy az SVT a svéd televíziós monopólium; és valójában az RFSL propaganda- és tömegbefolyásoló szárnya. Ez alapján nem volt nagy meglepetés, hogy az SVT megkapta a tekintélyes „Szivárvány-díjat” mint az ő ügyük legfőbb és legjobb előmozdítója. A díjat a stockholmi „Meleg Büszkeség Hete” keretein belül adták át. A svéd főváros, Stockholm mágnesként (mintegy virtuális Mekka) vonzza a homofileket egész Európából.

A mai svéd társadalomban a homoszexuális lobbi rendkívül befolyásos, minden szinten. Nagyon jól tudják, hogy a politikai befolyásuk egyenes arányban van a létszámukkal. Sok szülő és rokon, amikor megtudják, hogy egyik hozzátartozójuk homoszexuális lett, az RFSL támogatójává válik. Ugyanakkor mélyen, legbelül azt gondolják, hogy ez tragédia. Ezért ha Ön szülőként vagy nagyszülőként azt szeretné, hogy gyermeke vagy unokája majd a heteroszexuális orientáltságot válassza, fogadja meg a következő tanácsokat.

A most következő tartalom nagy része egy amerikai könyvből, Joseph Nicolosi „Szülők kalauza a homoszexualitás megelőzéséhez” (REF.3) c. könyvéből származik (a szerző engedélyével). Nicolosi egy PhD fokozattal rendelkező pszichológus. Fontos megjegyezni, hogy a könyve pszichológiai kutatások eredményein alapul, és nem vallási elveken. Dr. Nicolosit a nézetei miatt ma kiközösíti az Amerikai Pszichológiai Társaság vezetősége és számos tagja. Egy másik, rokon szervezet — az „Amerikai Pszichiátriai Társaság”, vagy az angol név rövidítése alapján „APA” — 1973-ban megszavazta a homoszexualitás törlését a pszichiátriai betegségek hivatalos listájáról (a Diagnosztikai és statisztikai kézikönyvből, angol rövidítéssel DSM-ből). Ami történt, nem volt más, mint homoszexuális tagok és szimpatizánsaik egy kisebb, de nagyhangú és dühös csoportjának merész akciója (REF.1 32–35.). Attól kezdve a homoszexuális pszichiáterek, pszichológusok és szimpatizánsaik egyre inkább uralják a kutatást, a jelentéseket és szimpóziumokat a szervezeten belül. Dr. Nicolosi egy példán keresztül mutatja be az álláspont változását. Ezt írja (REF.3; 171–172.):

„A politikai korrektség továbbra is sújtja minden mentális egészséggel foglalkozó szervezetünket. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1999-es éves kongresszusának programjában szerepelt egy vita arról, hogy megváltoztatható-e a szexuális orientáció terápia segítségével. De a vitát végül törölték, mert két tervezett szónok lemondta a részvételt arra hivatkozva, hogy a homoszexualitás mint megváltoztatható állapot túlságosan átpolitizált téma egy tudományos gyűlésre. Eredetileg engem és Jeffrey Satinover pszichiátert is jelöltek a tanácskozás közreműködőjének, de a melegaktivista pszichiáterek visszautasították a részvételt, ha akár Satinover, akár én részt veszünk a vitában.

A doktori iskolát végzed, és úgy gondolod, a heteroszexualitás az irányadó, normatív? Sok szerencsét az álláspontod kifejtéséhez, a doktori értekezésed publikálásához, és a kollégákkal való jó kapcsolathoz! Jobban teszed, ha megtartod a nézeteidet magadnak, különben könnyen kiközösítve találhatod magad abból a körből, ahol annyira próbálsz elismerést szerezni.”

További információért ebben a témában kattintson a következő hivatkozásra (4. az oldalsávon).

Ha a homoszexuális lobbi ennyire elnyomja az igazságot az USA-ban, mennyivel inkább így van ez Svédországban. Valószínűleg nincs egyetlen pszichológus vagy pszichiáter sem Svédországban, aki együtt akarna (vagy merne) működni olyan szülőkkel, akik azért fordulnak hozzájuk, mert fiuk kialakulóban levő nőies viselkedése miatt aggódnak. Így tehát Ön mint szülő vagy nagyszülő magára van utalva a gyermeke vagy unokája későbbi szexuális orientáltságával kapcsolatos aggodalmával. Hogy segítségére legyek, a forrásokat ingyen elérhetővé teszem az Ön számára. Lépjen kapcsolatba velem az „Ingyenes irodalom” menüpont alatt az oldalsávon, vagy írjon nekem a következő címre:

Ez után a kissé hosszadalmas bevezető után nézzük meg, mit mutatnak a tisztességes kutatások, és mit tehetünk azért, hogy megelőzzük az elő-homoszexualitás és az azt követő homoszexualitás kialakulását gyermekeinkben. Nézzük meg először a fiúk közötti homoszexualitás gyökerét (eredetét).

Vissza a Tartalomjegyzékhez

2. Bieber és munkatársai kutatási beszámolója (REF.4)

Vizsgáljunk meg először egy fontos tanulmányt, melyet Irving Bieber készített mintegy hetven pszichiáter és pszichológus segítségével. Az átfogó vizsgálatot 1952-ben kezdték, és 10 évvel később — számos kiértékelés és utómunkálat után — a Bizottság nyolc orvos pszichoanalitikusból és egy klinikai szakpszichológusból álló csoportja adta ki a beszámolót a következő címmel: „Homoszexualitás: Férfi homoszexuálisok pszichoanalitikus vizsgálata”, New York: Basic Books, 1962. (REF.4).

Tekintélyes terjedelmén és a szerzők szakértelmén kívül két fontos dolog ad külön jelentőséget a tanulmánynak:

2:1. A vizsgálat 1952 és 1962 között készült. Ez még azelőtt volt, hogy a homoszexualitást nemkívánt és megelőzendő magatartásnak tartó nézet politikai tabuvá vált volna. 1973-tól, miután az APA törölte a homoszexualitást mint abnormalitást a DSM-ből (a Diagnosztikai és statisztikai kézikönyvből), ilyen vizsgálatok elvégzése gyakorlatilag lehetetlenné vált. Ha egy kutatócsoport ma próbálkozna meg valami hasonlóval, a szakmabeliek hihetetlen módon kiközösítenék őket. De a felismerések ma is érvényesek, és rendkívül fontosak a fiaikban a homoszexualitás kialakulását megelőzni kívánó szülők számára.

2:2. 1962-ben a homoszexualitást még nem népszerűsítette a média főáramlata, és nem magasztalta fel a szórakoztató ipar. Ma ez már egészen másképp van.

Csak meg kell nézni, mit ír ma az RFSL a honlapján (ref.16), és érthetővé válik, amiről beszélek:

„Ki kivel megy el? — a szexről azoknak, akik fiatalok és be vannak indulva

Egy lány megismer egy helyes srácot. A srác találkozik egy másik sráccal. Ez a srác éppen egy olyan lánnyal van együtt, aki nemrég még egy másik lánnyal járt.

Próbáld ki a szexualitásodat! Ki vagy te magad, kivé akarsz válni, és mi kelti fel a kíváncsiságodat. A világ nyitva áll, rengeteg dolgot ki lehet próbálni, és minden lehetséges. És természetesen jobban fogod bánni a soha ki nem próbált dolgokat, mint azokat, amiket kipróbáltál.”

(Az RFSL honlapról idézett szöveg vége.)

Nyilvánvaló, hogy manapság a fiatalok közül sokan — akik igazából nem hajlamosak a homoszexualitásra (vagyis nem voltak szerencsétlen neveltetésből fakadóan „elő-homoszexuálisak”) — mégis ezt az életformát választják, mert az most nagy divat. Vagy legalábbis kipróbálják, és sokan közülük a csapdák áldozatává válnak (lásd a 7. pontot az ingyenes irodalomnál az oldalsáv menüjében). Egy ilyen, egyértelműen választott életforma körülményeivel ez a honlap nem foglalkozik. Ez csak akkor állítható meg, ha az RFSL és hasonló szervezetek tevékenységét ellenőrzik és törvényen kívül helyezik az egészséges társadalom érdekében. Azt mondhatjuk tehát, hogy amikor ez a vizsgálat készült az 1950-es és 60-as években, a homoszexualitás még megbélyegzéssel járt, és senki sem akarta ezt az életmódot választani vagy akár csak kipróbálni. Mint ahogy senki sem válik önként alkoholistává. A Bieber-vizsgálat során nem kevesebb, mint 106 homoszexuális férfit vizsgáltak hosszú ideig, egy 100 heteroszexuális férfiból álló kontrollcsoporttal együtt. Az alapkérdés mindvégig ez volt: mitől vált az a 106 férfi homoszexuálissá. Mi volt az — ha volt valami egyáltalán — a családi hátterükben, neveltetésükben, ami miatt testileg más férfiakhoz vonzódnak?

Az eredmények alapján szembetűnő volt, hogy egyetlen közös vonás jellemezte a 106 férfi mindegyikének homoszexuális orientáltságát. Bieber és csoportja azt találta, hogy mindegyikük (kivétel nélkül) érzelmileg elszakadt édesapa mellett vagy apa nélkül nőtt fel. Egyikük sem érezte magát közel az apjához.

Néhány esetben, de nem mindenkinél, ez különböző okok miatt az apa elleni ellenséges érzésekkel vegyült. Az eredmények azon alapultak, hogy a férfiak hogyan élték meg az apjukkal való kapcsolatot; és nem fordítva. Némelyik apa azt gondolhatta, hogy minden rendben van, és talán elhitette magával, hogy kielégíti fia érzelmi szükségleteit.

A vizsgálat többek között ezt állapította meg:

„A homoszexuális apa–fiú kapcsolatokban minduntalan mély személyközi kapcsolati zavarokkal találkoztunk… A homoszexuális fiúk apái közül egyetlen egy sem volt elfogadható, rendes szülőnek tekinthető.”

Érdekes, hogy a kontrollcsoportban levő 100 heteroszexuális férfi közül közel sem mindegyiknek volt jó az apjával való kapcsolata. 37-en közülük (37%) még azt is bevallották, hogy gyűlölik az apjukat. Ezzel szemben a homoszexuális csoportban 63-an (59%) mondták, hogy gyűlölik az apjukat.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

3. A levonható következtetések

Mindenekelőtt hadd szögezzem le: az, hogy az apa–fiú kapcsolat közös vonás volt mind a 106 homoszexuális férfi esetében, nem jelenti azt, hogy ez alól nem is lehet kivétel. Ennek ellenére, igen meggyőző bizonyítékok támasztják alá az alábbiakat:

Ha az apa érzelmileg kötődik a fiához, rendkívül valószínűtlen, hogy a fiú homoszexuálissá válik. Azonban ha az apa nem kötődik a fiához, ez nem feltétlenül vezet homoszexualitáshoz. Hiszen a 100 heteroszexuális férfinak nem kevesebb, mint 37 százaléka állította, hogy gyűlöli az apját (szemben a homoszexuális csoport 59 százalékával). De a homoszexuális férfiaknak valamilyen okból nem sikerült kötődniük az édesapjukhoz.

Más szavakkal: Az apa–fiú kötődés hiánya tehát szükséges — de nem mindig elégséges — oka a homoszexualitásnak.

Gondolkodjon el rajta! Így tehát,

Apák: Megelőzhetik a fiuk homoszexualitását, ha kötődnek hozzá! De ha nem, a fiuk akkor sincs feltétlenül homoszexualitásra ítélve. Más tényezők is szerepet játszanak, később ezeket is megvizsgáljuk.

Az apa és fiú közötti érzelmi kötődés esetében talált egységes eredményeken túl sok más kapcsolati aspektus esetében nagyobbak az eltérések, bár a tendencia hasonló. Következzen néhány további eredmény. (A számok összege nem ad 100 százalékot, mert nem minden férfi tudott válaszolni mindegyik kérdésre.)

„H” jelöli a 106 homoszexuális férfi csoportját; „K„ pedig a 100 heteroszexuális férfi kontrollcsoportját:

A táblázat helyes értelmezéséhez idézzük fel, hogy az apjukhoz nem kötődő fiúk nem válnak automatikusan homoszexuálissá. A nem kötődő férfiak többsége valóban heteroszexuális lett. (Ne feledje: a kötődés hiánya szükséges, de nem elégséges feltétele a homoszexualitásnak.) Akkor milyen más tényezők játszanak szerepet a szexuális orientáltság meghatározásában? Milyen más faktorok segítik elő a heteroszexuális kimenetelt?

Vizsgáljuk meg például a hatodik kérdést! (Az apa kifejezte szeretetét a páciens iránt). A homoszexuális férfiak 25 százaléka tapasztalt ilyen szeretetet. Ez mégsem akadályozta meg, hogy homoszexuálissá váljanak, mert nem éreztek kötődést az apjukhoz, annak ellenére, hogy megtapasztalták a szeretet kifejeződését. De a heteroszexuális kontrollcsoportban nagyjából kétszer ennyien (51-en a 100-ból) tapasztaltak ilyen szeretetet. Nyilvánvalóan, annak ellenére, hogy a fiúnak nem sikerül kötődnie az apjához, az apai szeretet kifejeződése elősegíti a heteroszexuális végkimenetelt.

A táblázat alapján tehát a következő tényezőkről mondhatjuk, hogy (a kötődés hiánya ellenére) elősegítik a heteroszexualitást:

1. Az apa kedvenc gyermekének lenni (bár az önmagában nem erény, ha egy szülőnek van kedvenc gyermeke).

2. Elfogadás érzése az apa részéről.

3. Annak biztosítása, hogy a fiú ne gyűlölje az apját (figyeljük meg, hogy a heteroszexuális csoport 37 százaléka gyűlölte az apját, és mégis heteroszexuális lett).

4. Annak biztosítása, hogy a fiú elfogadja az apját.

5. Az apa kifejezi a fia iránti szeretetét.

6. Az apa egyformán tiszteli mindegyik fiúgyermekét.

7. A fiú könnyebben boldogul az apjával, mint az anyjával.

8. A fiú csodálatra méltónak tartja az apját.

A kapcsolatok ezen aspektusai jellemzően a kötődés természetes következményei. De abban az esetben, ha a kötődés nem történik meg, ezek a másodlagos szempontok növelik a heteroszexualitás kialakulásának esélyét. Nagyon sajnálatos, hogy sok olyan fiú esetében, akiknél nem alakul ki férfias identitás, az apának fogalma sincs róla, hogy mi történik. A munkájuk annyira leköti az idejüket és energiájukat (talán mert nagy családot kell eltartaniuk), hogy nincs, vagy csak kevés idejük van arra a különösen sérülékeny fiúra. Vannak olyan apák is, akik szívesebben mennek golfozni a szabadidejükben, minthogy elvigyék a fiukat horgászni. Az alábbiakban azt fejtegetjük, miért alapvető oka a homoszexualitásnak, ha egy fiú nem tud igen fiatal korban azonosulni a férfi nemiséggel.

De először nézzük meg, miért bizonyítja ez a vizsgálat, hogy a homoszexualitás nem öröklődik. Hogyha valóban örökletes volna, akkor a homoszexuális csoportban („H”) számos olyan férfi lenne, aki gyermekkorában átélte az apjához való érzelmi kötődést.

Tehát, hadd foglaljam össze röviden így:

Ha egy apa bekapcsolódik a fia fejlődésébe érzelmileg, és a fia kötődik hozzá a korai gyermekkorában, akkor a fiú majdnem 100 százalékos valószínűséggel heteroszexuális lesz.

Később (az 5. pontban) kifejtem, hogy miért létezik ez a szoros összefüggés. De hadd mondjam el itt, hogy a szívem vérzik azokért a kisfiúkért, akiknek nincs meg a férfi példakép az életükben. És felforr a vérem, amikor látom, hogy az RFSL milyen könyörtelenül felkutatja ezeket a fiúkat, hogy megpróbáljon közülük a lehető legtöbbet a saját sorai között tudni.

Vissza a Tartalomjegyzékhez

4. SZÉGYENPARÁDÉ

2002. június 5. végzetes napnak bizonyult az árva gyermekek számára Svédországban. Ezen a napon szavazta meg a svéd parlament azt a törvényt, amely zöld utat adott homoszexuális pároknak gyermekek örökbefogadására. 198-an szavaztak a törvény mellett, és 38-an ellene. Hogyan tudtak felelős és etikus személyek tudatosan megfosztani gyermekeket egy apától és egy anyától, amikor olyan sok heteroszexuális gyermektelen pár sóvárog az örökbefogadás után? Egészen eddig a pontig a történelemben a svédek jellemzően nagy gondot fordítottak a kicsinyeik jólétére. Ez mindennél jobban mutatja, hogy milyen mélyre süllyedtek le a svéd politikusok, hogy kiszolgálják a homoszexuális lobbit. Vajon milyen ítélet vár az ilyen férfiakra és nőkre?

Így nézett ki a Szégyen parádéja, amikor a parlament a 2001/02:123-as javaslatról szavazott (ref.17)

2001/02:123-as javaslat

LU27 Társas kapcsolatok, örökbefogadás, stb.

1. pont (Az örökbefogadásról és gyámságról szóló indítvány elutasítása)

1. Javaslat

2. Fenntartás (kereszténydemokraták)

Szavazás:

198 a javaslat mellett

38 a fenntartás mellett

71 tartózkodás

42 nem szavazott

A parlament a javaslatot elfogadta.

A szavazatok megoszlása pártok szerint:

A javaslat mellett: 118 szociáldemokrata, 9 mérsékelt, 34 baloldali, 12 centrumpárti, 15 zöldpárti, 9 néppárti

A fenntartás mellett: 1 mérsékelt, 37 kereszténydemokrata

Tartózkodott: 60 mérsékelt, 4 centrumpárti, 6 néppárti

Nem szavazott: 13 szociáldemokrata, 11 mérsékelt, 9 baloldali, 5 kereszténydemokrata, 2 centrumpárti, 1 zöldpárti, 1 néppárti

Anne-Katrine Dunker (mérsékelt) és Runar Patriksson (néppárti) megjegyezték, hogy ők tartózkodni akartak, de az igenek közé vették őket.

Ahogy ebből a jegyzőkönyvből is látszik, csak a 37 kereszténydemokrata képviselő ellenezte a homoszexuális párok örökbefogadását. Tiszteletet érdemelnek. A „Mérsékelt Párt” voltaképpen nem akarta megengedni magát az örökbefogadást, csak a homoszexuális gyámságot. Ez egy tarthatatlan álláspont. Gondolkodjon el rajta! Vajon a mérsékelt képviselők beleegyeztek volna, hogy homoszexuális emberek gyámkodjanak a saját gyermekeik vagy unokáik felett?

Gondoljon bele, ha az ön saját fia lenne! Ha Önön kívül álló körülmények miatt kénytelen lenne valaki más gondjaira bízni a fiát. És ha választhatna egy szemmel láthatóan normális házasságban élő férj és feleség, vagy egy homoszexuális férfi pár közül. Hogyan döntene? Ha igazán belegondol abba, hogy mi történt azon a végzetes napon (2002. június 5-én), rá fog ébredni, milyen nemtörődöm és szívtelen cselekedet volt ez a legsérülékenyebb kicsinyeink ellen. A kereszténydemokratákon kívül az összes parlamenti párt részvételével. Hogyan tud a többi képviselő szembenézni magával? Tükörbe nézni mindennap, és belegondolni, hogyan bocsátották áruba védtelen gyermekeinket.

Ennek a megvetendő törvénynek a törvénykezési története

Amikor a szociáldemokraták (a többségi párt a parlamentben) frakciója arról szavazott, hogy hogyan szavazzon a törvényről a parlamentben, a törvényt támogatók csak egyetlen szavazattal kerekedtek felül. A törvény ellenzőinek csak egy szavazat hiányzott. Ez azt jelenti, hogy a szociáldemokratáknak alig kevesebb, mint a fele úgy gondolta, hogy az szolgálja leginkább az árvaságra jutott gyermekek érdekét, ha anyjuk és apjuk is van. És mégis, amikor a parlamentben szavaztak, egyiküknek sem volt bátorsága a lelkiismerete szerint szavazni. Ha aszerint szavaztak volna, amit a lelkiismeretük diktál, elvesztették volna az állásukat, a bevételüket, és minden képviselői kényelmi juttatásukat. Röviden, a saját anyagi előnyeik előbbrevalók voltak az elárvult gyermekek jóléténél.

Azt is hozzá kell tenni, hogy az alábbi jelentős szervezetek, a gyermekjólét szakértőiként kifejezett ellenkezésüknek adtak hangot a homoszexuális örökbefogadás javaslatával kapcsolatban: A Gyermekek Megmentéséért (svédül: Rädda Barnen), A Gyermeki Jogok Biztosa (Barnombudsmannen), Az Örökbeadási Szervezetek Hálózata (Nätverket för Adoptionsorganisationer).

Továbbá kifejezték ellenkezésüket még az alábbi (svédországi) szervezetek is: Szociális Minisztérium, Nemzetközi Örökbefogadások Nemzeti Bizottsága, Svéd Orvosszövetség, Svéd Pszichológusok Társasága, Szociológusok a Családjogokért, Családsegítők Nemzeti Társasága, AFO Szervezet az Örökbefogadott és Nevelt Gyermekekért, Koreai Örökbefogadott Gyermekek Szervezete, Örökbefogadottak Fóruma, Nemzetközi Örökbefogadások Családi Szervezete, A Gyermekek Mindenekelőtt, Gyermekjogok Nemzeti Szervezete (BRIS), Családjogi Titkárok Szervezete, Örökbefogadási Tanácsadó, Örökbefogadottak Hangja Hálózat, Gyermekbarátok Szervezete.

[A szervezetek eredeti svéd nevei: Socialstyrelsen, NIA (Statens Nämnd för Internationella Adoptionsfrågor), Svenska Läkaresällskapet, Sveriges Psykologförbund, Familjerättssocionomernas Riksförening, Föreningen Sveriges Kommunala Familjerådgivare, AFO-Organisationen för adopterade och fosterbarn, Adopterade koreaners förening (AKF), Forum för adopterade Förbundet Adoptionscentrum, Familjeföreningen för Internationell Adoption, Barnen Framför Allt - Adoptioner, Riksförbundet Barnens Rätt i Samhället (BRIS), Familjerättssekreterarna, Adoptionsrådgivningen, Nätverket Adopterades Röst, Barnens Vänner.]

Ezek a szervezetek és szakértők mind ellenezték a homoszexuális örökbeadásról szóló törvényt.

A Svéd Pszichológusok Társasága például így kommentálta a törvényt: „A javaslat egy olyan világnézeten alapul, melyben a gyermek háttérbe szorul, és a szülőség van a középpontban. A javaslat szövege a gyermeki szükségletek ismeretének és megértésének teljes hiányáról tanúskodik.” (svédül: Promemorian har tillkommit utifrån en världsbild där barnet är perifert och föräldrarskapet står i centrum. Författningstexten uppvisar en total avsaknad av förståelse för och kunskap om barns behov. ]

És egy A Világ Ma (svédül: Världen Idag) c. újságnak adott interjúban 2005. május 18-án Lars Ahlin, a Svéd Pszichológusok Társaságának elnöke így kommentálta a szervezet által közzétett éles reakciót: „Nem ilyen formában fejeznénk ki magunkat, ha nem gondolnánk, hogy a javaslatban súlyos hiányosságok vannak. Ismereteink hiánya arról, hogy hogyan hat egy gyermekre, ha két azonos nemű szülő neveli fel, nagy problémát jelent. Úgy döntöttünk, hogy a gyermek nézőpontját vesszük figyelembe, mivel nincs elég ismeretünk, hiányoznak a bizonyítékokon alapuló kutatások. Valójában morális dilemmával állunk szemben, hiszen gyermekeken nem kísérletezhetünk. Más lenne a helyzet, ha biztosak lehetnénk benne, hogy nem tesszük ki a gyermekeket szükségtelen kockázatoknak. De a gyermekek nem tudják képvi